2007 augusztus 11. | Szerző: punkrockergirl |

Hello mindenkinek!

Punk-rocker girl első bejegyzése! Történelmi jelentőségű pillanatnak lehet tanúja, aki ezt olvassa, hiszen lehet, hogy pár év múlva, mikor én épp valami híres rock bandával turnézom, és mindenki megőrül a dalszövegeimért, itt lesznek ezek az értékes bejegyzések, és a rajongóim beleolvashatnak az életembe.

Heh. Aztán anya jön a kakaóval, és fel kell ébrednem 😉

Mondjuk nem lenne rosz, de sajnos csak egy álom. Próbálok tenni érte, de nem haladok nagyok. Rendben, hogy írok dalszövegeket, dalokat, és hogy szorgalmasan járok zeneiskolába, de nem látom nagy jövőjét ennek az egésznek. Pedig ez minden vágyam.

Itthon elmondhatjuk, hogy a művészek szenvedő életét élem. Anya, hát alapból jófej. Tényleg. De sajnos sűrűn vannak “hangulatváltozásai” és enge olyankor ki tud kergetni a világból.

Apámról ne beszéljünk sokat. Hogy is mondjam, szeret inni. Szóval válás van kilátásban.

Az az igazság, ha végre elkövetkezne az a pillanat, én lennék a legboldogabb ember a földön.

Tesóm nincs, és a barátaimban sem bízok meg nagyon. Azt remélem, hogy talán a közeljövőben (mivel egy másik iskola van kilátásban) találok egy igaz barátot.

A fiúk terén nem állok olyan jól. Az az igazság, hogy az a pár srác, aki velem akarna lenni, egytől egyig balfékek. Na jó, talán ez egy kicsit erős, de igaz.

Az a srác, aki nekem tetszik, pedig csak úgy gondol rám, mint egy egyszerű haverra. Bár kedves velem, és mindíg mosolyog ha meglát, de felesleges áltatnom magam vele.

Nekem mindíg olyan srácok tetszettek, akik a létezésemről sem tudtak. A barátnőimnek már annyi barátjuk volt, hogy két kezükön nem tudják megszámolni. Talán nekem is lehetett volna, ha leállok mindenkivel aki rámnéz. De én válogatós vagyok. És talán kicsit félek is.

A nyáriszünetnek hamarosan vége. Az utolsó évem lesz ebben az iskolában, ahova eddíg jártam. Eddíg könnyű volt, mivel a suli két háznyira volt tőlünk, a tanárok ismertek, mióta megszülettem, és minden egyszerű volt.

Na, már nem tudom mit írhatnék. Olvassa mindenki szorgalmasan tovább a blogomat, és kommentálja is, hogy ha netán évek múltán én a színpadon ugrálok, otthon pedig a nappaliból néznek, könnyeiket törölgetve elmondhassák, hogy tudom, hogy jutott el idáig.

Mi Vida Loca(My Crazy Life)

If you’re coming with me you need nerves of steel
‘Cause I take corners on two wheels
It’s a never-ending circus ride
The faint of heart need not apply

Mi vida loca over and over
Destiny turns on a dime
I go where the wind blows
You can’t tame a wild rose
Welcome to my crazy life

Sweetheart before this night is through
I could fall in love with you
Come dancing on the edge with me
Let my passion set you free

Mi vida loca over and over
Destiny turns on a dime
I go where the wind blows
You can’t tame a wild rose
Welcome to my crazy life

Here in the firelight I see your tattoo
Mi vida loco, so you’re crazy too

Mi vida loca over and over
Destiny turns on a dime
I go where the wind blows
You can’t tame a wild rose
Welcome to my crazy life

We’ll go where the wind blows
And I’ll be a wild rose
Welcome to my crazy life

http://www.youtube.com/watch?v=h39ThoKdfRQ